3. fejezet: Ártatlanság vélelme

Az eredményhirdetés után mindenki visszatért a hálókörletébe.

• Szerintem ezt meg kéne ünnepelni egy nagy berúgással!- mondta Chris csak a szobatársainak.
• És, hogyan? Minden bárból kidobnak, ha megtudják,, hogy csak tizenöt évesek vagyunk.

Lukas okoskodó megjegyzésén Chris elnevette magát. Benyúlt a táskájába és  kivett négy igazolványt.

•  Nektek tőlem!

Chris kiosztotta mindenkinek a hamis igazolványokat, Amin minden megfelelő volt kivéve a születési évszám.

• Hogyan csináltad ezt?
• Mondom,, hogy ajándék!
• Akkor holnap berúgunk!

Helyeselt Dan is.  Másnap reggel nyolc körül ébredtek fel és féltízre mentek le a közeli faluba.   Nagyon élvezték  a nyüzsgést, de legfőképpen az,, hogy távol vannak a sulitól.

Egy sétáló utcában sétáltak Lukast pedig a könyves bolt kirakata magához szólította.

• Nézzétek!
• Mit?
• A képes Fizika Enciklopédiát! Hát nem gyönyörű! Biztos vagy ezer oldalas.
• Hát te biztos nem vagy normális. Inkább a mozit nézd! - mutatott Chris a villogó mozi feliratra.
• Nézzünk filmet?
• Benne vagyok.
• Én is.

A srácok egy hangúan elmentek mozizni.  Egy akció filmet akartak megnézni. Mindenki vett valamit kis vagy nagy popkort és üdítőt.  David vett egy nagy kukoricát két M&M’s zacskót és két Chio chips-et. Egy liter Pepsit.  Mindenki furcsállóan nézett rá.

• Mi van? Nem jó úgy filmet nézni, hogyha üres a has.

Elnevették magukat majd bementnek a terembe.  David már a reklámok alatt elfogyasztotta a két M&M’s zacskót.  A filmet csak hárman figyelték izgatottan Lukas a telefonja fényével olvasta a Monte Cristo grófja című regényt.  A film úgy délután kettőig tartott. Kiérve a moziból a fiúk tanakodtak, hogy hova menjenek.  David azt tanácsolta menjenek egyenek valamit hisz úgysem ebédeltek.  Amit a többiek is jó ötletnek tartottak, mert korgott a hasuk. Az ebéd különböző vágyakat ébresztett fel bennük.  Chris hamburgert akart enni hasábburgonyával, David is ezzel a menüvel értett egyet.  Lukas kínait Dan pedig Gyrost evett volna szívesen. Lukas a sétálóutcában lévő közeli kínai étterembe bent. És sikeresen meggyőzte Dan-t is, hogy a kínai kajánál nincs jobb.  David és Chris Mecdonald’s-ot kerestek. A szétválás ellőtt megegyeztek, hogy félötkor találkoznak újra a mozinál. 

 Lukas pekingi levest kért előételnek, főételnek mézes-szezámmagos csirkét kért narancsos rizskörettel.

• És a desszert?  - kérdezte a pincér erősen érződő akcentussal.
• Nos , desszertnek kínai sült ananászt kérnék.
• Rendben. És ön kér?
• Én kínai kukorica levest kérek, és csípős-mézes csirkét ugyanúgy narancsos rizzsel. 
• Mi desszert?
• Sültbanán.
• Oké nemsokára én hozni a levest.

Dan Lukas felé fordult és beszélgetni kezdtek.

• Sokszor szoktál Kínai étterembe járni?
• Amennyiszer csak tudok megyek. 
• Miért?
• Kiskoromban a szüleim  elválltak és minden hétvégét apával töltöttem. Egy közeli Kínai büfébe vitt mindig ebédelni.   Tíz éves voltam, amikor eltűnt.  Én minden vasárnap visszamentem a Kínai büféhez leültem a törzshelyünkre. És vártam rá, hogy jöjjön, és ott legyen velem.
• Sajnálom.
• Nekem is nehéz feldolgozni apa hiányát.
• Itt lenni leves.

A pincérnő letette az asztalokra a leveseket és már ott is hagyta a fiúkat.  Ebéd után még sétáltak Lukas bement végül a könyvesboltba. De a képes fizika könyv helyett egy krími regényt vett.  Félötkor újra egyesült a négyfős fiú csapat. Chrisre hallgatva bementek a Véres korsó kocsmába.   A hamis íratok beváltak beengedték őket és szeszesitallal is kiszolgálták őket.  Chris egy korsó sört, Lukas tequilát, David martinit és Dan  gint kért.  Leültek az egyik asztalhoz  jól mullattak, de főleg akkor amikor meglátták, hogy Peyton és Amelia is a kocsmában van.  A lányok hamar észrevették az ismerős arcokat és odamentek hozzájuk.

• Ti, hogy kerültök ide?
• Csak inni akartunk cicus.
• Hozol nekünk is piát? - Peyton közelebb hajolt Chrishez.
• Nem is tudom.
• Majd megháláljuk. – Mondta bájosan mosolyogva.
• Oké mit hozzak?
• Két gin jó lesz.
• A lányok leültek az üresen tátongó két székre. Peyton Dan mellé Amelia David mellé.
• Peyton!
• Tessék?
• Csak megakarom köszönni, amit értettem tettél.
• Nincs mit.  Megyünk táncolni?
• Ha szeretnéd.

Dan felállt az asztaltól  megfogta Peyton kezét és otthagyva a többieket elmentek táncolni.

• Ti nem akartok táncolni?
• Kösz, de nem.
• És te nem akarsz? - Fordult Lukas felé.
• Nem tudok táncolni.
• Amelia mérges arckifejezést vágva duzzogott.  Mikor Chris megjelent a két ginnel  
• Táncolunk?
• Nézett rá boci szemekkel Amelia.
• Menjünk.

Ők is elindultak táncolni. Az asztalnál csak Lukas és David maradt. Egy lassú szám következett. Dan megfogta Peyton derekát és magához húzta.  Peyton kezét Dan vállára helyezte a kezét másik kezével lágyan megfogta Dan kezét és lassúztak.

•  Igazán szép vagy.
• Barátom van.
• Hát persze ilyen szép lánynak jó, hogy barátja van.
• Sajnálom.
• Ne sajnáld.

Dan hátrébb húzódót és ott hagyta Peyton-t egyedül.  Úgy érezte friss levegőre van szüksége. Kiment a bárból és elindult valamerre.  Mindenki értetlenül nézte az eseményt.  Nem sokkal később valaki ordított.

• Segítség! Segítség! Mentőt!

Kivonultak az épületekből a bár és bolt közötti sötét átjáróban hevert egy nő. Mellette guggolt Dan vámpír alakban véres szájjal és inggel.

 Kihívták a mentőket szerencsére még életben volt a nő és bevitték a kórházba. A helyi seriff letartoztatta Dan-t és bevitte a seriff házba ahol rácsok mögé zárta. A seriff magas sportos testalkatú szakálas férfi volt.

• Tudott mit tettél!
• Én nem tettem semmit!
• Hát persze biztos rossz időben voltál rossz helyen. Csak, hogy én ezt nem veszem be! Tudod, hogy kit támadtál meg!
• Nem ismerem.
• Ő az én húgom! És mindent megteszek, hogy megkapd a büntetésed!
• De én …
• Nem tettél semmi rosszat! Nincs értelme úgy is kiderül. 

A vezetékes telefon szakította félbe a vitát.   A seriff arcszíne kifehéredett és lecsapta a telefont és újra kiabálni kezdett Dan-nel.

• Most hívtak a kórházból! Vámpír vér volt a húgom szervezetében! Nem csupán táplálkoztál belőle, hanem át is akartad változtatni!
• Én segíteni akartam!
• Úgy, hogy olyanná teszed amilyen te vagy!  Értesítem a tanácsot erről nekik is tudniuk kell!

Másnap reggel :

Dan egész este nem aludt. Csak is arra tudott gondolni, hogy olyasvalamiért büntetik amit el sem követett. Ő csak segíteni akart, és mégis ő lett a hibás.

• Megjöttek! - rohant be a seriff!
• Kik?
• Hát a tanács képviselői! Állj fel mindjárt itt lesznek! Mindenkitől megkövetelik a nekik kijáró tiszteletet.

Három csuklyás fő sétált be a cella elé.  Vörös csuklyás köpenyt viseltek.  csak az egyikük vette le a csuklyáját és fekete szemével Dan szemébe nézett.

• Alexander vagyok a tanács egyik küldötte.  Ő Rose. - mutatott a jobb oldalára majd a baloldalára.
• És ő pedig Javier.
• Örvendek!
• Nem adtunk engedélyt, hogy megszólaljon! Először a szemtanút hallgatjuk ki utána pedig önt.

Újra felvette a csuklyáját a tanácstag és társaival együtt kivonultak.  A seriff irodájában hallgatták ki a szemtanút. Alexander levette a csuklyáját és leült a seriff asztala mögé. A két társa két lépéssel mögötte állt.  Csuklyájukat most sem vették le.

 A tanú hosszú szőke hajú kékszemű hamvas bőrű huszonkét éves fiatal hölgy.  Miután elfoglalta az íróasztal előtti széket. Megkezdődött az eset vizsgálata.

• Jó napot hölgyem!
• Önnek is.
• Hogy hívják önt?
• Paige Anderson.
• Nos Paige eltudja mondani mit is látott tegnap este félkilenc órakor.
• Éppen a nővéremhez indultam, mert megkért, hogy vigyázzak az unokaöcsémmel. Pont a kocsmánál jártam, amikor megláttam azt a nőt véres volt és mellette az a fiú. Az arca eltorzult volt látszottak a szemfogai, amik véresek voltak. Automatikusan sikítani kezdtem.
• Tud még valami fontosat? Valami ami segíthet még?
• Azt hiszem, hogy még a fiú csuklója is véres volt, de ez minden.
• Rendben. Köszönjük a segítségét. Viszlát.
• Viszlát!

Miután elment a szemtanú megkérték a seriffet hozza be Dan-t.
Dean helyet foglalt Alexanderrel szemben. Aki szúrós pillantással megjegyezte csak is az igazat mondja.

• Mit keresett a Véres korsó kocsmában?
• Ünnepeltünk a barátaimmal.
• És mit ünnepeltetek? 
• Hogy megnyertük a Waldorf beavatási hetét.
• Hányadikos ön?
• Elsős vagyok?
• Tizenöt éves?
• Igen tizenöt éves vagyok.
• És, hogy jutott be a kocsmába, még fontosabb, hogyan érte el, hogy szeszes itallal szolgálják ki.
• Hamis iratokkal. 
• Honnan szerezte a hamis iratokat?
• Vettem.
• Ez bűn és azt állította, hogy nem csinált semmi rosszat. Már csak azt szeretném tudni miért hagyta ott a kocsmát egyedül?
• Összevesztem egy lánnyal.
• Értem tehát összevesztek amitől elveszítette a nyugalmát és alkoholos befolyásoltság alatt megtámadta az áldozatát és vámpírrá akarta változtatni, hogy megmutassa mindenkinek, hogy milyen nagy fiú!
• Ez nem így történt!
• Seriff vigye vissza a fiút eleget hallottunk!

Dan a rácsok mögött idegeskedett majd az összecsukható vászonágyra feküdt. Karját párnaként használva hamar elaludt az idegességtől és a kimerültségtől.  Rémálmok gyötörték amitől a víz is kirázta. Felrémülve vette észre, hogy Alexander a rácsai mellett állt.

• Jó reggelt csipkerózsika.
• Mit akar?
• Csak közölni akartam a döntésünket.
• És mi a döntésük?
• Holnap tartjuk meg a tárgyalásod.
• Hagyd békén!

Alexander megfordult az ismerős női hangra. Egy vállig érő szőke hajú negyvenesnek tűnő nő állt mögötte.

• Lydia micsoda meglepetés!
• Xander  azt mondtam menj el a fiamtól.
• Várj ez a kriminális bűnöző a te fiad?
• Igen ő az én fiam. Most pedig tűnj el!
• Te tudod, hogy én ki ,vagyok nem beszélhetsz így! Velem nem!
• Nekem meg van a jogom te is tudod! Most tűnj el!

Alexander felhajtotta a csuklyáját és elment.  Lydia közelebb ment a fiához átnyújt a rácsok közt és megszorította a kezét.

• Anya, hogy kerülsz ide?
•  Amint megtudtam, hogy mi történt hajóra szálltam és ide siettem.
• Nem …
• Tudom. Te ártatlan vagy.  Te az én kisfiam vagy tudom, hogy nem tennél ilyet. Te

Lydia szemeiből könnyek törtek elő. Dan is vele sírt. Lydia letörölte könnyeit. Gesztenyebarna szemével Dan szemébe nézett.

• Nem lesz semmi baj! Megígérem.
• Lejárt az ideje asszonyom!

Lydia még egyszer megszorította Dan kezét.

• Nem lesz semmi baj.  – mondta még egyszer miközben a sheriff kivezette.

 Lydia távozott  az épületből.  Már el is indult, de Alexander utána ment.

• Várj!

Lydia gúnyos arckifejezéssel fordult meg.

• Mégis miért?
• Beszélnünk kell!
• Mégis miről? , hogy, hogyan ölöd meg a fiam.

Lydia szeme könnybe lábadt.  Nekem nincs mit mondanom számodra. Már régóta nincs!

• Kérlek!
• Viszlát Xander!

Lydia elindult otthagyva Alexandert. Elment az iskolába és Madame Leonort kereste. A tanári lakban az egyik tanárnőbe futott.

• Elnézést ön mit csinál itt?
• Beszélnem  kell az igazgatónővel.
• Sajnos ő nagyon elfoglalt.
• Lydia Valesco vagyok. Kérem nagyon fontos lenne vele beszélnem.
•  Máris szólok neki kérem várjon.
• Köszönöm.

A tanárnő elment szólni az igazgatónőnek aki közölte, hogy nincs gond fogadja Lydiát. A tanárnő bevezette Lydiát az igazgatói irodába majd magukra hagyta őket maga után bezárta az ajtót és elindult órára. Madame Leonora felállt asztala székéből megkerülve asztalát széttárt karokkal ölelve üdvözölte Lydiát.

• Hogy vagy gyermekem?
• Rosszul Leonora. Dan-t halálra fogják ítélni, de én nem fogom hagyni, hogy meghaljon.
• Nem is fog. Régen megígértem, hogy mindenben segíteni fogok. Talán ha elmondod az igazat Dan-ről akkor nem ítélnék halálra.
• Nem mondhatom el! Jól tudod miért.
• Ideje megszegni az esküt és megmenteni a fiad.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.