4.fejezet  Ítélet

Dan-hez új látogató érkezett.

• Peyton de örülök neked.
• Igen és miért? Tudod, milyen rosszul érzem magam?  Úgy érzem, hogy én vagyok hibás, mert én idegesítettelek fel és te megtámadtál egy védtelen nőt. Undorodok tőled!
• Peyton nem én voltam!
• Mondogasd, talán elhiszed magadnak, de mások nem! Megkapod azt, amit megérdemelsz!

Peyton elviharzott Dan pedig szomorúan összerogyott reményt vesztve keserűen.  Észrevette az újabb látogatót.   A tanácstag lehajtotta csuklyáját egy rövid tüskés szőke hajú nő állt Dan-nel szemben.

• Mit akar?
• Segíteni!
• Tényleg? Hogyan fog segíteni?
• Én foglak képviselni a holnapi tárgyaláson.
• Mondja milyen szokott lenni az ilyen tárgyalás?
• Nos, változóak, de mivel te megszegted a három főtörvény egyikét az egyik kancellár is el fog jönni.  Ő fog bírálni.  Mond el mi történt részletesen mond el az egésznapot.
• Már mondtam!
• Nézd én foglak védeni nekem tudnom kell az igazságot.
• De ez az igazság!
• Rendben, ha ez az igazság miért volt véres a szád?
• Mert beleharaptam a csuklómba, hogy vért adjak annak a nőnek, hogy jobban legyen!
• Megjött!

A másik csuklyás férfi közölte a tényt Rose-zal, hogy valaki megjött.

• Sajnálom, most mennem kell.

Hirtelen belépett egy vámpírnő hosszú vörös ruhát viselt ami derékig simult majd terebélyesedett ki. Falfehérbőre ajka sötétpiros rúzzsal volt kihúzva szőkehaját kontyban viselte és egy tiara díszelgett a fején.  Ahogy Rose megpillantotta térdre ereszkedett csuklyáját automatikusan felhajtotta és szemét lesütötte. A kancellár asszony kétoldalt megmarkolta szoknyáját kicsit feljebb húzta, kecsesen méltósságot sugározva lépett egyet közelebb Rose-hoz.  Előre nyújtotta jobb kezét ökölbe szorítva amit Rose automatikusan megcsókolt.  A kézcsók után a kancellár asszony Dan-hoz fordult.  Dan az előző jelenetet látva automatikusan letérdelt és lehajtotta a fejét.  De a kancellárnő nem nyújtotta neki a kezét.

• Álljon fel!
• Amíg a tisztessége megkérdőjelezhető nem érintkezhet egy kancellárral.

Hirtelen megjelent Lydia is. Mire a kancellárasszony megfordult. Szerón! Csodálkozott el Lydia.

• Lydia! Szerón gyorsléptekkel közeledett Lydiához  és megölelte.
• Te mit keresel itt?
• Szerón ő a fiam Dan. Itt kell lennem mellette!
• Mindet értek.  Felállhatnak! Dan később beszélünk,  most beszélnem kell egy… régi ismerőssel.

Dadogta a kancellárasszony. Mindenki kivonult csak Dan maradt. Aki egyre jobban elcsodálkozott édesanyján. Először elhallgattat egy tanácstagot, akit még becéz is. Most meg keblére ölelte azt akinek csak kézcsókkal lehet köszönni.  Honnan van ekkora befolyása? Kavargott a fejében a gondolat.  Szerón és Lydia a seriff irodájában beszélgettek.

• De örülök, hogy te vagy az!
• Mi ellőt még folytatnád Lydia nem lehetek elfogult Dan ügyében.  Egy olyan városban támadott meg egy embert és akarta vámpírrá változtatni ahol tudnak rólunk. És amnesztiát kapott a város a vámpírtanácstól.
• De nem ítélheted halálra!
• Mert a te fiad?
• Nem! Megosztok veled egy titkot amit megkell őrizned!
• Mégis mi az a titok?
• Dan egy …
• Egy mi? 

Lydia  nagy levegőt vett és kimondta a szívét sújtó titkot. 

Dan cellájában fel-alá járkálva gondolkozott Alexander megjelent kezében egy fecskendővel. Amikor Dean hátat fordított a rácsoknak Alexander  egy határozott mozdulattal hátba szúrta és a sárgás folyadékot beléfecskendezte. Dan  rögtön összeesett a zajra mindenki kirohant a cellához. Dan a földön összekuporogva rázkódót.  Szerón idegesen kérdőre vonta Alexandert.

• Mégis mit művel!?
•  Alexander üveges kékszínű szemekkel Szerón felé fordult.
• Ez volt a parancs! Meg kellet tenni, amit megköveteltek!
• Te jó ég!
• Szerón elsápadt, amikor észrevette a teljesen kék szemeket.
• Te jó ég!
• Alexander a másik percben holtan esett össze.
• Szerón hangosan felordított.
• Ellenszert gyorsan valaki!
• Dan  testét verejték vette körül ruhája már teljesen  vizes volt belül hatalmas fájdalmat érzet. Szíve lassabban és nehezebben vert miközben azt érezte, hogy egy hatalmas súly nyomja kívülről mellkasát.
• Rose sápad arccal rohant a folyosóra.
• Óriási baj van! Most hívtam fel a kórházat az összes ellenszert ellopták!
• Micsoda?
• Azt mondták, hogy nincs vérfarkas támadás elleni ellenszerük és, hogy észre se vették, hogy eltűnt!
• Ezt kitervelték! Egyértelmű!
• Leonaora. - Ordított fel Lydia?
• Mindkét tanácstag értetlenül nézett rá!
• Az iskolában biztos kell lennie ellenszernek! Biztos!
• Hebegte össze-vissza.
• Rose menjen az iskolába és próbáljon ellenszert szerezni! – utasította Szerón.
• Rohanok!

Rose vámpírsebességgel elrohant. Serón szigorú tekintettel fordult Lydia felé.

• Ki tudja még Dan titkát?
• Senki! Csak is én tudtam és az apja!
• Biztos?

 Dan erőteljesen ordított a fájdalomtól. Végtagjait a földhöz verte egész teste remegett.  Lydia a rácsokhoz rohant és lehajolt, hogy támogassa a fiát.

• Nem lesz semmi baj! Már útón a segítség.

Dan a méregtől már hallucinált. Édesanyja helyett Thomast látta aki kárörvendően nézte szenvedését.

• Mégis van igazság.  Úgy fogsz szétrohadni, mint az apád. Vérfarkas méreggel a szervezetedben.   Szenvedj! Te csak ezt érdemled!
• Pofa be!

Lydia összetörve nézett le a földre. Tudta, hogy Dan az utolsó fázisban lépett. A hallucinálás fázisába.  Amitől összezavarodik az elme és végül belehal.  Dan a másik irányba  fordult, hogy ne lássa Thomas kárörvendő arcát. Az ágy ellőt Peyton állt összekulcsolt kézzel.

• Miért kellet ezt tenned? Azt mondtad, hogy tetszek neked a másik pillanatban meg megpróbálsz valakit vámpírrá változtatni.  Tudod mekkora bűntudatom van, hogy én vagyok a legnagyobb hibás!  Mert nem azt mondtam, amit hallani akartál!

 Dan egyenesen maga elé nézet  akkor apját látta.

• Te nem vagy az én fiam! Többé már nem nekem gyilkos gyerek nem kell!
• De nem én voltam!
• Hirtelen a hallucinált figurák eltűntek, mint ahogy a szél elfújja az apró homokszemeket. 
• Dan kicsikém anya itt van és segít.
• Dan feleszmélt és visszafordult a rácsokhoz.
• Anya. - mondta zihálva.
• Fogd meg a kezem. Kérlek! Mindjárt meghalok.
• Nem ez nem igaz! - ordította Lydia zokogva.
• Kérlek fogd meg.

Dan minden erejét összpontosította. Gyengén nyújtotta ki a rácsokon át kezét. Lydia baltenyerébe helyezte jobb kezét  és Lydia másik tenyerével simogatta Dan gyengülő kezét.  És folyamatosan csak önmagát ismételgette.

• Nem lesz semmi baj!

Dan látása romlott először homályosan látott hirtelen már csak  fényeket és testek alakjait látta majd pedig teljesen elsötétedett a látása. Percek alatt megvakult.  Nehezebben vette a levegőt.  mindenegyes mozdulat nehezebbé vált. Egész testét szúró fájdalom öntötte el. Szíve minden levegővétellel lassabban és nehezebben vert.  Ordítani akart de nem tudott ajkai nem reagáltak  ahogy teste többi része sem.  Sötétséget látott teste nem moccant csakis gondolatait halotta, még ahogy zakatoltak. Halálfélelemtől képzelgésektől, de legfőképpen Peyton körül forogtak gondolatai. Majd gondolatai is elhalkultak.

• Ne!
• Ordított fel Lydia.

Rose az utolsó pillanatban érkezett meg kezében egy fecskendővel. Gondolkodás nélkül odarohant az eszméletlenül fekvő Dan-hez  Lydia fogta Dan kezét Rose az alkarbőrén látszódó vénába szúrta a tűt és a sárgás színű folyadékot bejuttatatta Dan szervezetébe.

2.nappal később:

Dan a kórházban tért magához. Lassanként emelte fel nehéz szemhéját.  A kórteremben sötét volt az össze sötétítőfüggöny be volt húzva. Chris-t Lukast és David-et vette észre.

• Üdv újra itt.

Veregette meg a vállát Chris. Mivel a vámpírok testhőmérséklete jóval hidegebb, mint az emberékké vagy a vérfarkasoké ezért Dan nem vette észre a kezén lévő bilincseket egyből. De amikor megakarta fogni barátai kezét akkor érezte, hogy mind két keze az ágyhoz van bilincselve.  Észrevette a fotelben ülő seriffet.

• Maga?

Bizony csak nem gondoltad, hogy őrizet nélkül hagyunk? Attól, hogy majdnem meghaltál nem változtat a tényen, hogy bűncselekményt követtél el.  Most megyek és szólok a nővérnek. Tudod nekem is van életem például meglátogatni az eszméletlen húgomat, akit te jutattál ide te szörnyeteg. 

A seriff kiment, Dan pedig a bilincseket húzta ökölbeszorított kezével, de furcsállva vette tudomásul, hogy nem hat a vámpírereje és nem tudja  eltörni a fémet.

• Mi a baj? Miért nem tudom eltörni?
• Azért mert ez vámpírfog eszenciával van bevonva amire nem hat természetfeletti erő.
• Vámpír fog? - meredtek mind a hárman Lukasra.
• Igen vámpírfog egy apró sárga virágú gyógynövény.
• Oké felfogtuk.

Bökte hátba Chris mert tudta, hogy Lukas a mély levegővétel után még egy órányi kioktató értelmes és egyben unalmas dolgokkal fárasztotta volna őket.

• Hé miért hagyod, hogy így beszéljen veled a seriff? Attól, hogy még vizsgálják, az ügyed nem beszélhet így veled? Szóljak apámnak ő ügyvéd a gatyáját is leperelné róla a pénzt meg 50-50 százalékban elosztanánk.

Dan visszautasította David nagylelkű ajánlatát.
A kórteremben egy csinos fiatal nővér lépet be. Feszes nővér egyenruhában, derékig érő vörös göndör hajjal. Egyenesen az ablakokhoz ment kihúzni a sötétítőket.

• Te jó ég milyen jó nő! Őt is megdöngettem.
• Álmodj csak!

Vágott rá egyből Lukas Chris mondatára.  Az ablakon átszűrődő napfény égetni kezdte Dan bőrét amit nem fedet a takaró.  Szó szerint égni kezdet Dan bőre. A fiúk azonnal próbálták eloltani Dan karját miközben már fejbőre is lángolni kezdett.

• Húzza vissza! Húzza vissza!

Ordította a nővérnek.  Aki a jelenetet látva rögtön behúzta a sötétítőt.  A szobában az éget bőr szaga terjengett. Dan bőre automatikusan begyógyult.  Ez is olyan vámpír dolog. Hiszen a vámpírok gyorsan tudnak regenerálódni kivéve, ha a szervezetükbe vérfarkas méreg kerül. 

• Megyünk enni?
• Vetette fel a kérdést David.
• Naná!
• Persze! 
• Velem mi lesz?- nézett Dan bilincseire.
• Nyugi neked is hozunk valamit.
• Vágta rá egyből David.
• Köszi, igazán megnyugtató. 

A fiúk kivonultak a kórteremből.  A nővér miután behúzta a függönyt megigazította Dan párnáját.

• Hozzak valamit?
• Csak napfényelleni olajt.
• Máris hozom.

A nővér másodperceken belül visszatért egy fekete tégellyel.  Mielőtt lecsavarta a tetejét, egy másik idősebb nővér ordított az ajtónál.

• Gyere gyorsan a tizenkettesben összeesett a beteg. 

Gyorsan letette a feketetégelyt az ágy baloldalán lévő kis asztalra. Ami egy kis komód felet volt.  A nővér azonnal kirohant.

• Remek újra egyedül. - gondolta magában.
• Szia!

Lágyan megkopogtatta a kórterem ajtaját Amelia kezében egy doboz Merci-vel.

• Szia! - Dan csodálkozva nézett fel.
• Szia, gyere beljebb.
• Amelia beljebb ment és leült az ágy melletti fehér székre.
• Hogy vagy? - kérdezte zavartan a földön egy kijelölt pontot nézve.
• A körülményekhez egész jól vagyok.  Veled mi a helyzet?
• Köszi jól vagyok én is.  Am hoztam ajándékot.
• Nézet fel a földről Amelia.
• Merci , imádom! Kár, hogy nem tudok belőle enni. - nézet Dan a bilincsekre.
• Majd én, megetetlek. - nevette el magát Amelia.
• Milyet kérsz?
• Mindegy.
• Amelia felnyitotta a Merci-s doboz tetejét és kivett egy csokit kicsomagolta, felállt a székről közelebb lépet Dan-hez és megetette.
• Köszönöm.

Miért látogattál meg? Mármint nagyon örülök neki, hogy itt vagy de Peyton már egyszer eljött hozzám és elég sok mindent a fejemhez vágott.

• Azért vagyok itt mert én hiszek neked. Nem vagy te az a rossz fiú akinek mindenki elhord. És eljöttem, hogy támogassalak.
• Bárcsak …
• Bárcsak mi?
• Semmi!
• Bárcsak Peyton gondolná ezt. - gondolta magában Dan.
• Az ott mi?
• Nézet Amelia a feketetégelyre.
• Nap elleni olaj. Amikor felébredtem meggyűlt a bajom a napfénnyel. Imádom a fényt  és érezni a bőrömön a napfényt, mert olyankor elfelejtem, hogy vámpír vagyok és embernek érzem magam, mint amilyen régen voltam.

Amelia Dan felé emelkedett és elkezdte kigombolni a fehéralapú kék csíkos kórházi inget.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés