5.fejezet : Őszi bál 

Sírban nyugszik, az igazság ahol a homály fedi a titkok nyitját.

Lukas ezt a furcsa szöveget találta a könyvtárból kivett tankönyvében. Egyedül volt a szobában. Dan Amelia-val ünnepelte a kapcsolatuk kezdetét és a szabadulását. David és Chris, mint mindig lányokat akartak begyűjteni maguknak kisebb nagyobb sikerrel. 

Lukas elgondolkozott az írott szövegen.  A kézírás nem hasonlított az előző titkos üzenethez, de a lap színe igen. 

Talán a folytatása? Gondolkodott el. Felidézte magában azt a másik sort.

A szövetség ott lapul ahol a síróangyal szobra hever. Sírban nyugszik, az igazság ahol a homály fedi a titkok rejtekét.

• Mi a fenét jelenthet? Az iskolában sehol nem láttam síróangyalt ábrázoló szobrot. 

Dan és Amelia az iskolaudvarán feküdtek egy pléden és a kék égen lévő gomolyfelhőket alakjait  próbálták beazonosítani.

• Nézd, az ott úgy néz ki, mint egy banán. - mutatott a gomolyfelhőre Amelia.
• Szerintem az egy bumeráng. - próbált kötözködni Dan.
• Nem szerintem nekem van igazam.
• Valóban? - nevette el magát Dan.
• És hogyan tudnál meggyőzni engem az igazadról?
• Hát van pár trükk a tarsolyomban.
• Valóban.

Dan huncut mosollyal fejezte be a beszélgetést. Amelia felült jobb karját áthelyezte Dan mellé.  Majd Dan fele támaszkodva megcsókolta a fiút. A hosszantartó szenvedélyes csók Dan-t is megmozgatta. Ugyanis átpördültek és ő kerekedett Amelia felé. A meghitt együttlétet egy hangos erőltetett köhintés szakította félbe. 

• Öhöm!  Gyerekek Ti mit képzeltek?! - kelt ki magából Goodwin tanárnő.
• Ez nem egy borbély ház! Mégis hogy képzelitek ti ezt a nyilvános enyelgést! Szégyellhetnétek magatokat.  Ez itt a Waldorf! - mutatott az iskolára.
• Az iskolának megvan a maga színvonala, ami elég magas és az elvárásokhoz tartsátok magatokat. Megértettétek?

Amelia belül majd felrobbant, de a tanárnő felé nem mutatta ki dühét csak egyetértően bólogatót.

• Dan gyere velem!
• Minek nem csinált semmi rosszat!
• Nyugodj meg Amelia az igazgatónő hívatja a barátodat.
• Én is mehetek!
• Nem! Te inkább szedd össze a plédet és menj vissza a szobádba. és csinálj valami értelmes dolgot. Nem is tudom, talán tanulhatnál.

 A csípős megjegyzés után a tanárnő elindult és Dan-t az igazgatónő irodájába vezette.  Lyda  az igazgatónővel szemben ült.  Dan egy pillanatra megszeppent az ajtóban.

• Valami baj van?
• Nem, nincs baj.  Gyere be nyugodtan.  Tanárnő köszönöm a segítségét most már elmehet.

Dan leült Lydia mellé.

• Miért hívtatott ide minket?
• Először is örülök, hogy kiderült az ártatlanságod másodszor pedig szerettem volna tudatni veled, amit már Lyda-val megbeszéltünk.
• Mit beszéltek meg?
• Mivel kiderült az ártatlanságod nyugodtan fojtathatod a tanulmányaidat itt a Waldorfban.
• Köszönöm a lehetőséget. Igazgatónő.
• Igazgatónő! - Rohant be az egyik alkalmazott.
• Mi a baj Estella? Nem látja hogy éppen elfoglalt vagyok.
• Nagyon sajnálom, de szörnyű hírről kaptam tudomást. Amit önnek is tudnia kell!
• Mondja már mi az a szörnyű hír!
• A kancellár asszony eltűnt tegnap mikor vissza fele tartott a tanácshoz.
• Hogy micsoda? És a kancellár asszony kísérői?
• Mind halottak.
• Köszönjük, az információt Estella  most kérem hagyjon magunkra.
• Igenis.
• Estella kisétált az irodából.
• Lydia jól vagy?
• Igazgatónő nem értem hogy miért lenne ez ilyen rossz hatással anyámra.
• Lydia elmondod neki te vagy elmondjam neki én?
• Nem ebben állapodtunk meg.
• Tudnia kell!
• Elég ebből! Végre elmondaná nekem mi az a nagy titok!
• Drágám. - Lydia megfogta Dan felkarját.
• Tudnod kell az igazat.  És jobb lesz, ha tőlem a saját édesanyádtól tudod meg a teljes igazságot.
• Mi az igazság?
• Én is egy… - Lydia egy pillanatra megállt mély levegőt vett és elmondta a titkát.
• … kancellár vagyok!
• Hogy mi?
• Igen jól hallottad. Miután a vámpírtanács1700-ban újjá szerveződőt a legnemesebb vámpírokból állt a kancellárság. Hogy megfékezzék az önkényuralmat és elkerüljék a háromkirályság megbukó tényezőit. Mióta a tanács van három kancellár áll a tanács élén. Sokáig én voltam a három kancellár közül az egyik.  De… - Lydia könnyező szemekkel mesélt tovább.
• Tanúja voltam egy szörnyű és megbocsáthatatlan tettnek.
• Mi volt az?
• Szerón , Liham és én voltunk hárman kancellárok mikor Szerón teherbe esett.
• Miért volt olyan nagy baj?
• A vámpír tanács többi tagja nem nézte jó szemmel Szerón örömét. Állításuk szerint a kancellárság nem eshet a királyság hibájába és nem lehetnek a kancellároknak leszármazottai. Szerón ultimátumot kapott, hogy a hatalmat vagy a gyermekét választja. Szerón sajnos nem az utóbbit választotta. Miután megszületett a gyermek a tanács rögtön megölette.
• Édesanyád ezért hagyta ott a tanácsot, amikor veled teherbe esett.  De most vissza kell mennie.
• Hogy mi?

Lydia benyúlt a tengerkékblúza mögé és kiemelte a nyakláncát. A nyakláncon egy  csiszolt lapos fehér kő volt aranyozott keretben.

• Mi az?
• Ez egy holdkő. A vámpírok teremtéséhez ilyen követ alkalmaztak. 
• Még most sem értem!
• Ebből a kőből négyet találtak meg a világ különböző pontjain.  A kövek hatalmas mágiát hordoznak és a tulajdonosaikat is különleges erővel ruházzák fel.
• Különleges erő?  Miféle különleges erő?

Lydia tenyerét Leonora asztala felé helyezte a szemei fehér fényt árasztottak és hirtelen az egész asztalt körbe vette a fehérfény és az asztal felemelkedet.

• Hűha!

Az asztal a következő pillanatban leemelkedet a földre.

• Ennyi éven át titkoltad előlem? Miért?
• Mert védeni akartalak. De most hogy Szerón eltűnt vissza kell térnem a tanácshoz.
• Miért nem adod oda nekik azt a láncot! Miért nem elég?
• Mert a nyaklánc a kancellárhoz tartozik. Amikor felesküdtem kancellárnak egy rituálé során kaptam a láncot. Hozzám tartozik  egészen addig a pillanatig, amíg egy fakaróval át nem döfik a szívem.
• De ha visszamész bánthatnak! Mert én létezek.
• Ne aggódj, most nagyobb szükségük van rám.  És megmondom nekik, hogy te nem akarsz kancellár lenni.  Minél hamarabb indulnom kell.

Lydia felállt az ülőhelyből és rögtön vele együtt felállt Leonora és Dan. Dan rögtön megölelte édesanyját jó szorosan és a fülébe suttogott.

• Vigyázz magadra.
• Ne aggódj vigyázni, fogok.  Jobb lesz, ha most mész nem szeretem a hosszas búcsúzást. Nem lesz semmi gond. Téli szünetben újra együtt leszünk. 
• Megígéred?
• Igen meg! És te tudod, hogy mindig megtartom a szavam.
• Igen tudom, jól ismerlek. És szeretlek.

Dan még egyszer utoljára megölelte Lydia-t és megpuszilta és integetve távozott az igazgatói irodából.

• Miért nem mondtad el az igazság  utolsó részét azt a részt, ami mélyen a fiadat is érinti! - Csípőre tett kézzel nézett rá Leonora.
• Mert – hosszú és mélylélegzet vétel után fojtatta - nem tudhatja meg. Még nincs itt az ideje!
• Ahogy gondolod, de előbb utóbb Dan-nek is meg kell tudni az igazságot és jobb lesz, ha te mondod el neki, mert ha mástól fogja megtudni vagy esetleg magától is rájöhet.  És azt fogja gondolni, hogy nem, szereted az ő valódi és igazi énjét.

 A hét eleje mondtatni már rutinszerűen kezdődött.  Kivéve hogy Dan és Amelia kézen fogva sétáltak be a terembe. Anne tanárnő szétszórtan érkezett a terembe. Arcán az idegesség jelei voltak fennlelhetőek.

• Jó reggelt! - hangja is zord volt és hideg.
• Mi ez?! 
• Meredt az osztályára.
• Mit képzeltek ti! Nem azért fáradoztam az ülésrend megírásával, hogy ti kedvetek szerint felrójátok azt! Felolvasom egyszer és utoljára az ülésrendet. De többé ne üljetek máshol. Megértettétek!!  - a tanárnő szinte őrjöngött és felolvasta az ülés rendet.

A diákok az ülésrendnek megfelelően  elhelyezkedtek. Anne tanárnő erőltetett mosolyt vet majd elkezdte az órát.

•  Nos, mi ellőt elkezdenénk a tanulást. Közérdekű információt szeretnék megosztani veletek.  Van egy nagyon szép hagyományunk, ami az Őszi bál.  Mindenévben más időpontban szoktuk megrendezni. Egy régi hagyomány miatt.  Minden évben az iskola udvarán található tölgyfa első lehulló levélét követő héten vasárnap kerül megrendezésre a bál. És még van egy érdekessége ennek a bálnak. Nem ti döntitek el hogy ki lesz a partneretek. Az aulában ki lesz rakva két doboz két egyszerű szóval. Fiú és lány.  És értelem szerűen ki fogják húzni a párotokat.
• Tanárnő! - nyújtotta a magasba kezét Amelia.
• Tessék?
• Estélyiben kell megjelenni?
• Igen. Azt hittem hogy értelem szerű lesz hogy az alkalomhoz illően lányok estélyiben koktélruhákban a fiúk öltönyben.
• Elmegyünk? kérdezte halkan Peyton.
• Nem is tudom. - vonta meg a vállát Amelia.

 Az ötödik órára már az egész iskola az őszi báltól zengett.  A vámpíroknak VÁT, vagyis Vámpír táplálkozástan órájuk volt.

Elena tanárnő harmincas éveiben járó nő képét sugallta ,  fekete keretes szemüveget viselt  vállig érő fekete haja volt.

• Sziasztok! Elena VanCamp vagyok.

Mutatott csontos ujjaival magára.  Mosolyogva pásztázta a kedvesnek tűnő kevés létszámú osztályt.

• Heti négy órában fogunk találkozni.  Nem tudom, hogy volt már róla szó, de ha nem most halljátok. Én az óráimat  általában gépteremben tartom, de mivel minket nem gépterembe osztottak lehet, hogy termet fogunk cserélni. De ha nem tudok termet cserélni, akkor a rendszergazdával hozatom a bőröndöt.

A tanárnő szája olyan gyorsan járt nyelve perdüléseinek száma meghaladta a 100/percet.  Kész csoda, ha a diákok meg tudták érteni.

•   Vegyétek elő a könyveteket ,  és együtt kijelöljük azt  százötven gyógynövényt amit a következő órára megkell tanulnotok. 
• Tanárnő!- nyújtotta fel kezét Moly.
• Tessék? - fordult felé kedvesen.
• A következő óra holnap van.
• Igen tudom! Kettő órák is lesz együtt holnap. Nem értem mi a baj.
• Hogy képtelenek vagyunk…
• Moly nem kapta meg a mondat BEFEJEZÉSÉNEK JOGÁT.
•  A délután folyamán meg tudjátok tanulni! – vágta rá nagyon gyorsan.
• De nem marad semmi másra időnk. - kelt ki magából Vivian.
• Nos kisasszony. - csípőre tett kézzel szúrós tekintettel  válaszolt.
• Ez egy iskola! És semmi más dolgotok sincs, mint tanulni. De ha ez valakinek nem tetszik az nem ide való! Menjen szakmunkásnak tanulni és egész életében seperje az utcákat! Most pedig kijelölhetjük azt a SZÁZÖTVEN gyógynövényt vagy legyen inkább KÉTSZÁZ?

Délután a diákok szétszóródva helyezkedtek el az iskolaterületén. Voltak, akik a könyvtárban készültek egy fontos vizsgára, egy szó, mint száz mindenki megtalálta a maga elfoglaltságát a délután folyamán. Peyton, Amelia,  Ems és Molly megoldatlan problémákkal küszködtek.

• Kész én feladom.  - mondta Molly dühösen könyvét a földhöz csapva.
• Mit? - kérdezte Peyton nyugodt köröm festés közben.
• Ezt a - Molly mély levegőt vett majd fojtatta.
• Lehetetlen máról holnapra megtanulni ezt a sok jellemzést meg mindent. Mit hisz a tanár mik vagyunk mi?! Sőt még másra is kéne tanulni nem csak hozzá! Mit hisz, hogy csak hozzá kell tanulni?! Hát nagyon téved!
• Szard már le! Ahogy én teszem.

Mosolygott el Peyton.. Ems felemelte fejét a könyv felöl, amit az ágyon hasra fekve olvasott. (nem tankönyv volt). Ems a késői tanulás híve volt ő szerette élvezni az életet, és amikor már úgy gondolta hogy nincs jobb dolga akkor kezdett tanulni. Megvont vállal jelezte véleményét.

• Nézd a jobb oldalát Molly! Legalább nem KÉTSZÁZ szót kell megtanulni.!
• Köszi Ems most sokat segítettél.
• Megvan!! - kiáltott fel Peyton. 
• Megyünk vásárolni!
• Hogy mi? - kérdezte egyszerre két lány.
• Megbeszéljük Amelia-val, szerzünk engedélyt és megyünk, kirúgunk a hámból.
• Csak ne hogy mi is rácsok közé kerüljünk.
• Aj Ems ne fárassz már le minket!

Amelia éppen besétált a szobába amikor Peyton feltápászkodott az ágyról.

• Amelia van kedved velünk jönni shoppingolni?
• Nem!
• Miért?
• Nem akarok elmenni a bálba.
• Ha már itt tartunk. -  vette magához a szót Molly.
• Én se szeretek bálba menni meg ilyenek.
• Jaj csajok ne csináljátok már! Tök jó lesz kihúznak valami jó palit és szórakozunk egyet. Kár hogy nem lesz pia.
• Mondtam már én nem szeretem az ilyet. És Ems sem szereti ezer éve ismerem tudom hogy milyen.
• Most komolyan! Milyen vámpír csajok vagytok ti?! – Peyton kikelt önmagából. – Tanultok, olvastok, pasitok van. De bálba nem akartak menni?! Kihagynátok az első bálotokat itt a Waldorfban?!

Eközben a hetes szobában :

•  Lukas a holnapi órákra tanult (természetesen előre), Dan az ágyán feküdt és egy kisméretű fehér labdát dobállt fel a plafonig. David a hordható DVD lejátszóján nézett filmet. Chris a telefonján lévő pornófilmeket nézte és elgondolkozott milyen jó is lenne bekamerázni a lányok tusolóját meglesni ki milyen meztelenül. 
• Óh! – Szólalt meg Chris.
• Mi a baj? – kérdezte Dan.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.01.17. 16:22 hahaha:D BORBÉLYHÁZ!!! hát ez szép volt xddd nembírom xd az bordélyház te okoska xd