A Vadász

1114-et írtak, amikor egyik nap Elijah és Klaus éppen a városban sétáltak és aggasztó dologgal szembesültek. A várostéren egy nagy dobogó állt. Rajta négy vámpír kikötve karóval a szívükben és egy erős felépítésű, markáns vonásokkal rendelkező, barna hosszú hajú ember állt, aki fel-alá járkált és közben beszélt az emberekhez. Középen pedig egy láda volt elhelyezve.

-                     A Démonok köztettek élnek. Emberi alakban. Legyetek tanúi a saját szemetekkel… - mondta Alex miközben kihúzta a láda ajtaját tartó rudat.

Az ajtó kinyílott és egy fiú lépett ki a ládából, aki abban a pillanatban lángra is lobbant és elégett.

Elijah, akiben már nyoma sem maradt a régi nemtörődöm énjének, hihetetlenkedve nézte a vámpír szenvedését.

-                     Jó kis műsort hozott össze – jegyezte meg öccsének.

-                     Ő egy senki – válaszolta gúnyosan Klaus. – Bármikor megölhetném.

-                     Mégis, jobb lenne, ha nem mellőznéd a figyelmeztetést - intette óva Niket – Sem te, sem Kol Északon, nem voltatok elég óvatosak. Terjednek a történetek az Ősi vámpírokról.

-                     Micsoda aljasság. Ha a diszkréció miatt aggódsz, civakodj a húgunkkal - vágott vissza Klaus.

Rebekah-nak látszólag nagyon tetszett Alexander, ami Elijaht nagyon aggasztotta, hiszen mint kiderült, a férfi azok közé a vámpírvadászok közé tartozott, akiket csak az Ötök néven ismertek. Elijah úgy döntött, ideje lesz meghívni húga udvarlóját ebédre.

-                     Nem vagyok ehhez a luxushoz hozzászokva – mondta Alex udvariasan.

-                     Ez a legkevesebb, amit tehetünk, azok után, hogy felnyitottad a szemünket – mondta Elijah, miközben Klausszal egymásra sandítottak. – Szeretnénk többet hallani a küldetésedről. A keresztes hadjáratról– dőlt hátra a széken a legidősebb Ősi, és karba fonta kezeit.

-                     Öten vagyunk. A tűz, és egy haldokló boszorkány utolsó lehelete kötött össze minket egy cél érdekében. Elpusztítani a vámpírokat – mesélte a férfi majd felemelte kupáját és belekortyolt.

Klaus vészjósló pillantást küldött Rebekah felé, a lány pedig lesütötte szemét, hogy tudassa bátyjával, megértette. Majd Nik érdeklődve kérdezte:

-                     És ezt hogy fogjátok véghezvinni?

-                     Nálunk van a végső fegyver, amely bármelyik vámpírral végezhet – mondta Alexander.

Bár Elijaht aggasztotta Rebekah és a vámpírvadász kapcsolata, mégis úgy gondolta, talán jobb lesz, ha szemmel tartják. Mert bármilyen is az a fegyver, amiről a férfi beszélt, esetleg rájuk is hathat. Klaus is egyetértett bátyjával, hogy tartsák figyelemmel, és Rebekah-nak is elmondta, próbáljon minél több dolgot megtudni az Ötökről és a fegyverről. De azt egyik testvér sem sejtette, húguk mennyire szerelmes a férfibe, és hogy bármire képes lenne érte.

Elijahnak rossz előérzete volt, ezért nagyon nehezen tudott elaludni. Mint később kiderült, nem ok nélkül nyugtalankodott.

Az éjszaka közepén Alex és a testvériség tagjai az egész vámpírcsaládot leszúrta a fehértölgy hamvába mártott ezüst tőrrel. Elijah-ék nem tudtak az ezüst boszorkánytőrökről, és arról sem, hogy a fehértölgy hamva megmaradt, és ha ezeket párosítják, akkor amíg ki nem húzzák belőlük, halottak maradnak. Mivel az ezüst a vérfarkasokra nem hat, Klausnak nem lett semmi baja. Így Nik végezni tudott az Ötökkel és kihúzta testvéreiből a tőrt. Finn kivételével.

Miután Elijah felébredt, egyből rájött, hogy nem egy szokványos ébredés volt. Gyorsan besuhant Kol szobájába, de öccse még nem éledt fel, aztán átsuhant Finnhez. Testvére szívéből egy tör állt ki. Már tudta, hogy ez valószínű Alexander műve, és hogy Niklaus nem fogja kihúzni legidősebb öccséből a tőrt. Klaus sosem tudta elviselni Finn és Sage viszonyát, valamint az Ősi természetét, tehát jobb lesz, ha így hagyja, és nem szól semmit. Bár nem félt Niktől mégis bele kellett törődnie ebbe a helyzetbe, mivel öccse így is nagyon dühös és nem akarta még jobban elmérgesíteni a helyzetet. Másrészt pedig nem akarta ő is így végezni, mert nem tudhatta indulatos testvére, hogyan fogadná, ha kihúzná fivérükből a tört.

Hirtelen Sage állt ott mellette és kék szeméből rémület sugárzott. Abban a pillanatban csak tátogni tudott, de aztán mély levegőt vett és feltette a legkézenfekvőbb kérdést.

-                     Mi történt itt? – a lány könnyeivel küszködött.

-                     Sage, nem akarlak ebbe beavatni a te érdekedben, de jobb, ha elbúcsúzol egy időre Finntől – mondta Elijah, miközben Klaus üvöltését hallották. Mindkét vámpír ösztönösen a hang irányába fordult. A férfi tudta, ebben a helyzetben jobb, ha a vörös szépség minél távolabb kerül tőlük. – Kérlek, menekülj! Ha Niklaus itt talál, megöl és az öcsémnek a véget jelentené.

Sage-t még két hete változtatta át Finn titokban amiről Elijah tudott csak kezdetben. Persze Klaus elől sem tudták sokáig titkolni ezt a dolgot és ez csak olaj volt a tűzte Nik és fiatalabb bátyja között. Sagenek tehát nem is volt más választása csak a menekülés.

A nő erre elsuhant és ezek után már csak Elijah látta hébe-hóba mikor Finnről érdeklőtt.            

Az Eredeti ott hagyta testvérét és a Rebekah szobája felé ment, ahonnan Klaus őrjöngő szavait hallotta. Már tudta, valószínűleg Nikre nem hatott a tőr a vérfarkas mivolta miatt és most húgán tölti ki haragját. Neki kell megállítania, mielőtt valami nagyobb baj nem lesz.

-                     Mit ígért neked?! Áruld el Rebekah! – Klaus szavai artikulálatlanul visszhangoztak, miközben húgát rángatta.

Elijah ekkor lépett be a szobába. Látta, hogy minden csupa vér és négy holttest fekszik a földön, míg Alex a kardjával falhoz szegezve lóg. A férfi gyorsan átgondolta, mit is kéne mondania Niknek, hogy egy kicsit megnyugodjon, mert most nem volt itt az ideje a vádaskodásnak.

-                     Niklaus, kérlek, nyugodj meg! Semmi szükség arra, hogy üvöltözz. Inkább takarítsd el a holtesteket – mondta az Ősi tekintélyt parancsoló hangon. – Addig én higgadtan megbeszélem húgunkkal a történteket.

Nem szerette túlságosan sokszor előhozni ezt az énjét, mert kicsit emlékeztette apjukra, akit ugyan tisztelt, de ő sem rajongott érte. Valamint a testvéreivel se szeretett így viselkedni, de most erre volt szükség.

Némileg meg is lepte Klaust, mivel testvére nem volt az az ember, aki parancsolgat neki, de most még ő is félt egy kicsit tőle. Be kellett magának vallania, Elijahnak tényleg igaza van. Talán bátyjuk többet ki tud szedni a lányból, mint ő. Azzal megfogta az egyik holttestet majd elindult vele kifelé.

-                     Drága húgom, tudod, én sem dicsérnélek meg a mai nap történtekért, de nem vagyok Klaus, hogy leszidjalak – kezdett bele már higgadtan – a te érdekedben azonban azt ajánlom, meséld el, kérlek, mi is történt pontosan – ült le közben Rebekah mellé.

-                     Elijah én szerettem őt és nem tettem bármi olyat, amivel elárultam volna a családot. Alex el akart venni feleségül – mondta sírva a lány és bátyja vállára tette a fejét. – Azt mondta elvisz és együtt a kardja és a tetoválása segítségével megtaláljuk a gyógyírt a vámpírságra. A tetoválása egy térkép volt, ami a gyógyírhoz vezet, és a kard a térkép kulcsa.

Elijah úgy érezte, ennél többet már nem tud kiszedni húgából, és igazából ami fontos volt, azt meg is tudta. Így átölelte Rebekah-t, hogy megvigasztalja. Tudta, milyen érzés elveszíteni azt, akit szeret, és igyekezett biztosítani afelől, hogy rá számíthat.

-                     Ne aggódj, minden rendbe fog jönni – nyugtatta a lányt. – Most el kell tüntetnünk őket, aztán elköltözünk innen.

-                     Elijah, kérlek, beszélj Nikkel… Én szeretném eltemetni Alexet – szipogta Rebekah.

-                     Rendben, megpróbálom, de nem biztos, hogy sikerrel járok – ígérte meg a férfi.

 Ekkor Klaus lépett be az ajtón, de bátyja útját állta.

-                     Inkább vidd ki a többit, aztán majd eldöntjük, mi legyen az ő testével – mondta Elijah határozottan.

Niklausnak, bár nem tetszett bátyja parancsolgatása bosszúsan, de folytatta a nyomok eltűntetését.

Ekkor Kol jelent meg. Már kezdte volna szokásos „én megmondtam, hogy így lesz” szövegét, de az ősi leintette mielőtt megszólalt volna.

-                     Ahelyett, hogy még ilyen helyzetben is sziporkáznál, inkább segíts Klausnak – Legfiatalabb öccsének sem tetszett fivére parancsolgatása, de mégis beletörődve ment Nik után.

Elijah felsegítette Rebekah-t az ágyról. Levették Alexandert a falról, rendbe rakták a szobát és amennyire lehetett a vért is megpróbálták lemosni a falról, majd a férfi testét is lemosták és új ruhát adtak rá. Mindvégig húga mellett maradt, és még Niklaust is sikerült rávennie, hogy testvérük adhassa meg a végtisztességet Alexnek.

 Rebekah nem mondta el, hová temeti szerelmét csak annyit – és azt is csak Elijahnak – hogy a kardot is vele temeti el.

Másnap reggel már mindenki készen állt az utazásra. Finn testét beletették egy koporsóba és úgy vitték magukkal. Rebekah-t megvárták, míg hazaér, majd Elijah és Klaus közölte a húgukkal és öccsükkel az úti céljukat, ami nem volt más, mint Franciaország.