Niklaus bűnhődése

Az Ősök ugyan Franciaországba indultak, de nem jutottak el odáig, mert Niklausnak látomásai lettek.  Először arra gondoltak talán még több mint egy évszázad után is, de most jön ki belőle a gyász anyja és Tatia halála miatt. Aztán végül kiderült, hogy a vámpír vadászok megölése tehet a látomásokról, mert Elijah Alexandernek, Kol pedig vámpírvadász társának hitte és nekik is ment. Igaz nagy kárt nem tudott bennük tenni, de a legidősebb eredetit nagyon is aggasztotta testvére viselkedése.

Szerencsére Elijah minden vámpírral, aki tőle származott baráti kapcsolatot ápolt. Így egy Giovanni nevű férfival is.

Giovanni Róma közelében élt és mikor megtudta, hogy teremtőjének szüksége van a segítségére azonnal a rendelkezésére állt és felajánlotta töltsék nála az éjszakát.

Klaust gondosan megkötözték, hogy ne tudjon megszökni, vagy bárkire rátámadni és mindenki nyugovóra tért.

Másnap már kora reggel neki indultak házat keresni. Giovanni minden környékbeli birtokot ismert, ami szóba jöhetett. A tulajdonosok vagy meghaltak, vagy pedig eladósodtak különböző okok miatt.

Elijah-ék mindig is jómódúak így a pénz nem volt akadály. Amikor elhagyták régi otthonukat megigéztek pár szolgát, hogy tartsák rendben a gazdaságot és folytassák az állat és növénytenyésztés hátha még visszatérnek oda. Elijah egyik gazdag családból való vámpírját – akiben persze maradéktalanul megbízott – arra kérte intézze pénzügyeiket és rendszeresen értesítse őt az aktuális helyzetről.

Giovannival a nap folyamán rá is akadtak egy kúriára, ami megfelelt az Ősiek elvárásainak.

Az épület alatt egy pincerendszer húzódott ahol volt egy helyiség, ami Klaus cellájának éppen megfelelt, amely addig lesz a szálása, amíg meg nem találják a megoldás látomásaira. A ház nagy és tágas volt, bár egy kis renoválás ráfért, de ez most mellékesnek számított.

Délre járt, amikor az Ősi és hűséges vámpírja visszatértek.

Rebekah már nagyon örült, hogy bátyja megérkezett, mert már nem tudta elviselni Nik vívódását. Egyszer Kolnak még vissza is kellett fognia húgát nehogy kiszabadítsa testvérét.

Ebéd után át is pakoltak új otthonukba és miután Niklaus-t gondosan bezárták el is kezdték a ház szépítését.

Egy hét alatt már mindennel meg is voltak. Rebekah és Kol szokásukhoz híven megigézett pár munkás, hogy könnyebben menjen a munka Elijah kicsit neheztelt is rájuk, de időközben belátta így hamarabb kész lesznek, szóval nem dorgálta meg testvéreit.

Klaus cellájába is szépen berendezték nehéz bútorokkal, amiket még az ősi se tudott megmozdítani egyedül így legalább komfortosan érezhette magát. Amikor nem kiabált vagy nem hallottak semmilyen zajt a pincéből vittek le neki egy kis vér, éppen annyit, hogy ne száradjon ki vagy egy kis vizet tisztálkodáshoz.

Nehéz idők voltak ezek a testvéreknek. Főleg Rebekah-nak. Igaz mindig makacskodott és csak a saját feje után ment, de a család mindennél fontosabb a számára. Többször is kérte bátyját, hagy engedje ki Niket a cellából, de a férfinek mindig sikerült megnyugtatni húgát, hogy hamarosan újra velük lesz testvérük.

Egyik nap Rebekah éppen a nappali ablakán nézett kifelé amikor Elijah éppen Klaustól jött. Az ősi látta húgán, hogy ismét magában őrlődik.

Lány ekkor érezte jelenlétét a szobában és felé fordult.

-                     Még mindig semmi változás? - kérdezte reményvesztett hang Rebekah

-                     Most nincsenek látomásai, de tudod, nagyon jól bármikor visszatérhetnek – nem akart testvérét illúziókban kergetni ezért mindig a tényeket tudtatta vele.

-                     Elijah én még mindig azt mondom, hogy ki kéne engedni Nik-et. Jobb lenne neki velünk. Hiszen ő a testvérünk – tett megint egy elkeseredett kísérletet bátyja megenyhítésére.

-                     Rebekah azt hiszem ezt már megbeszéltük párszor – mondta Elijah és közben megsimogatta húga arcát megnyugtatás képen.

-                     Én tudom, de… Én ezt már nem bírom elviselni. Éjjel nappal csak kiabál és neked a szívem szakad meg – a lányt valóban megviselték az elmúlt évek és minden vágy az volt, hogy Nik újra a családdal lehessen.

-                     Ha kiengednénk Klaus-t, akkor csak nekünk lenne rosszabb. Folyton azért könyörögne, hogy öljük meg. Akkor jobb lenne drága húgom?

-                     Nem, nem hinném… Igazad van Elijah… Talán jobb, ha tényleg ott marad bent – mondta végül beletörődve Rebekah.

Elijah tudta, hogy csak csatát nyert, húgával szemben és a háborúnak még nincs vége, de most ez is elég volt. Még egy ideig beszélgettek kicsit aztán Elijah bement a városba ügyeket intézni. Rebekah pedig vele tartott, hogy kicsit ismerkedjen a helyi „vérkészlettel”.

A legidősebb Eredeti több boszorkány is felkeresett az évek során, de egyik sem tudott olyan módszert, amivel meg tudták volna szüntetni Klaus képzelgéseit.

A látomások, pedig egyre gyakoribbak lettek és Nik egyre többször könyörgött testvéreinek, hogy tépjék ki a szívét vagy engedjék kiszáradni. Legtöbbször a víziók szüleikről szóltak vagy a vámpírvadászokról, de aztán az egyik nap nem várt nevet emlegetett az ősi.

Elijah a napi véradagját vitte le testvérének mikor Niklaus éppen magában beszélt. Nem nagyon volt érdekes ez a férfi, számára mert testvére máskor is beszélt magában, de a monológ most más volt. Öccse az imádott Tatiája nevét ismételgette.

 Már a többi szóra nem is figyelt csak gyorsan bement a cellába letette a poharat, amiben a vér volt, majd bezárta gondosan az ajtó és vámpír sebességgel elindult az emeletre.

Rebekah éppen a kandallóban a tűzet nézte és Nik állapotán morfondírozott, mikor bátyja belépet a nappaliba. A férfi közölte vele, hogy most elmegy egy kis időre és vigyázzanak Klausra. Húga persze látta rajta, hogy valami nem stimmel, de nem nagyon akart belemenni a részletekbe inkább bólintott és testvére már nem is volt a teremben.

Elijah a lóval nem is vesződött inkább elkezdett rohanni az erdő felé olyan sebességgel, hogy az emberi szem számára már láthatatlan volt.

Magam sem értette annyi évszázad után miért van még mindig ilyen hatással rá Tatia neve, de abban a pillanatban újra előtörtek azok az érzések, amiket akkor érzett mikor megtudta testvére milyen érzéseket táplál a szeretett nő iránt és azok is, amelyeket anyja árulása váltott ki belőle.

Mikor az erdő mélyére ért Elijah és tudta már senki nem hallja egy nagyot üvöltött és elkezdet őrjöngeni a fák csak úgy repültek szanaszét. Amikor már valamennyire lecsillapodott nekidőlt egy fának és zokogásba tört ki. Megígérte magának soha többé nem lesz szerelmes, mert így sosem csalódhat majd senkiben. Megfogadta ezentúl arra fog koncentrálni, hogy minél nagyobb önuralma legyen és senki se lássa, rajta éppen mit érez.

Estére járt márt mikor haza ért, Rebekah pedig már nagyon aggódott miatta, de sikerült megnyugtatnia őt majd Kollal együtt elindultak vacsorázni.

Még hosszú éveket töltöttek el így. Bekka már akarta kiszabadítani Niket. Elijah bár legbelül mindig vívódott, ha testvére Tatiát emlegette, de már egyre ritkábban voltak ilyesfajta látomásai Klausnak és a férfi is megtanulta elnyomni magában az indulatait. Kol pedig élvezte az imádott vámpírlétet és a gyönyörű olasz nők társaságát.

1170-et írtak, amikor egyik napról a másikra megszűntek Niklaus víziói és pár nappal később ki is jöhette a cellájából. Kis időbe tellett ugyan és némi emberi áldozatba, hogy újra a régi legyen, de végül sikerült. Így hát már semmi akadálya nem volt, hogy tovább álljanak immáron tényleg Franciaországba.