A Hasonmás

Mikor az ősiek a szigetországba érkeztek, vámpír körökben hamar elterjedtek a pletykák arról mit is keresnek. Ekkor ismerkedtek meg egy Trevor nevű vámpírral, aki mint később kiderült Mary egyik teremtménye. Rövid idő után el is mondta Elijahnak, hogy ismerem egy lányt, aki bizonyára felkelti majd az érdeklődéstét és elhozza Klaus születésnapjára ajándék gyanánt. Az ősi, bár sosem bízott a fiatal vámpírban, mivel Elijah sejtései szerint csak azért volt szolgálatukra, mert vissza akarta szeretni birtokait, amelyeket az ősi Angliába érkezésük kor vett meg, de azért belement a találkozóba.

Trevor régi nemesi család sarja volt, de időközben apja kitagadta kártya szenvedélye miatt és halála után örökös hiányában a birtokok eladásra kerültek.

A bálon Trevor éppen azzal a bizonyos lánnyal és néhány hölggyel társalgott, amikor meglátta Elijaht.

-                     Bocsássanak meg – kért elnézést Trevor és elindult az Ősi felé, aki éppen egy férfival beszélgetett.

-                     Áh, jó estét, Trevor! – üdvözölte Elijah. – Örülök, hogy el tudott jönni.

-                     Nem hagyhattam ki a születésnapi ünnepséget. – Mondta a férfi.

-                     Nem, tekintetbe véve állítólagos ajándékát – mondta kis gúnnyal a hangjában és közben a szemével keresett valamit. -  Hol az a rejtélyes lány, akiről szólt?

-                     Kövessen! - majd Trevor intett egy női csoport felé és a két vámpír elindult arra.

-                     Kedvesem! – szólította meg a lányt végül. Majd a lány megfordul és ekkor… Az általában magabiztos Elijahnak még a szava is elállt.

-                       Jó estét – köszönt a lány.

A lány Tatia hasonmása!!! Gyönyörű volt bordó ruhájában, barna hosszú göndör tincseit lazán feltűzve viselte a jeles eseményen.

Elijah nem szólalt meg csak tátott szájjal bámulta a nőt. Katerina kíváncsian nézte, szemlátomást furcsállta a férfi meghökkenését. Bár ami azt illeti kicsit imponált is neki a férfi viselkedése, hiszen az ősi igen vonzó ember. Barna haja és szeme markáns arcvonása bármely nőt levett volna a lábáról.

Elijah, az Isten áldjon meg! Nem bámulhatod ennyire ezt a lányt!!! Ő nem Tatia! Ő már 500 éve meghalt – mondta gondolatban magának, amikor már kellemetlen kezdett lenni a helyzet és nagy sóhaj kíséretében így szólt. - Bocsánat, csak emlékeztet valakire.

-                     Katerina! Bemutatom Lord Elijaht – mondta Trevor

A lány meghajolt és a kezét a férfi tenyerébe rakta.

-                     Örvendek, uram!

-                     Részemről a szerencse… Katerina! – Elijah megcsókolta a kezét, miközben mélyen egymás szemébe néztek.

Az elkövetkezendő pár órában csak sétálgattak a teremben és beszélgettek. Elijah rájött, Tatia hasonmása belülről nem is hasonlít a régi szerelmére. Katerina naivabb és szeretetreméltóbb volt, mint az első Petrova. Elbűvölte a lány, hiszen minden újra csodálkozva nézett és szemei csillogtak közben. Bár volt a nőben kellő magabiztosság, Elijah tudta, ez csak a felszín, és legbelül a lány csak arra vár, hogy valaki teljes szívéből szeresse. Katerina egy idő után megunta a várakozást, mert már nagyon kíváncsi volt a házurára, majd így szólt a férfihez: 

-                     Hol van a titokzatos házigazda, akiről már annyit hallottam? – kérdezte kissé gúnyosan.

-                     Stílusosan késik – felelte unottan Elijah, hiszen tudta, az öccse sosem érkezett sehová időben. – Valószínűleg most is valamelyik szenvedélyét elégíti ki – gondolta magában. – A nagy belépők híve – folytatta tovább, majd az ajtó felé fordult, és valakit megláthatott, mert így folytatta: – Itt is van! – Intett arra ahonnan Klaus érkezett, és  erre Katerina is megfordult, amerre a férfi mutatott, és várakozással telve figyelte, hogy a rejtélyes, magabiztos alak a tömegen át egyre közeledik.

Klaus szőke, félhosszú hajával, kék szemével és jó kiállásával egyből kivívta magának a lány csodálatát. Nik is kissé meglepődve nézte a lányt, mint azelőtt bátyja, de rá már rég nem hatott a Petrovák bája.

Katerina megbabonázva nézte Klaust, miközben Elijah megszólalt:

-                     Katerina, bemutatom önnek Lord Niklaust – az udvarias felszín alatt Elijah-nak csak a szemöldöke rezdült, mert testvére kézcsókjából már látta, hogy öccse mindent el fog követni azért, hogy a lány beleszeressen.

-                     A Niklaus nevet apámtól kaptam. Kérem, szólítson Klausnak – kérte egy mosoly kíséretében a férfi. – Honnan érkezett, Katerina?

-                     Nemrég jöttem, uram – bökte ki a lány, amikor megtalálta a megfelelő szavakat

Elijah kisegítette:

-                     Katerina Bulgáriából jött

-                     Zrdavei, Katerina! – köszöntötte bolgárul a szőke ősi a lányt, és látszott, mennyire büszke magára nyelvtudása miatt.

-                     Nagyon jó! – mondta Katerina, majd nagy mosollyal az arcán Elijah felé fordult hitetlenkedve.

-                     Megbocsájtasz, testvér? – kérdezte ironikus hangon, határozott nézéssel Klaus. – Szeretnék kettesben maradni a hölggyel.

-                     Hogyne! Boldog születésnapot, testvér! – mosolygott Nikre, ám a Katerinára vetett mosolya fájdalmas ürességet tükrözött.

Elijah magára maradt, és az este hátralévő részében Katerinát már nem látta többet. Klaus azonban közölte vele, hogy a lány ezentúl velük fog élni, ezért mindent úgy kell csinálniuk, mintha átlagos emberek lennének. Már amennyire egy nemesi család az lehet.

A bál végén mindenki visszavonult a saját lakosztályába, Elijah pedig leült a szobájában lévő karosszékbe, hogy egy pohár bor mellett morfondírozzon az aznapi eseményekről, majd ő is lassan nyugovóra tért.

Másnap ő kelt fel legelőször, majd elindult, hogy elfogyassza reggelijét. A személyzet már felszolgálta az ételeket, mire Nik is csatlakozott bátyjához.

-                     Jó reggelt, kedves öcsém!  – köszönt Elijah

-                     Jó reggelt, bátyám! – mosolygott rá Klaus, miközben leült az asztalhoz, intett az egyik szolgálólánynak és beleharapott a csuklójába.

-                     Niklaus, ha kérhetném, ne itt harapdáld a nőket, amikor Katerina bármikor bejöhet – közölte öccsével szemrehányóan.

-                     Nocsak, nocsak! Jó reggelt, drága bátyáim! Még fel sem kelt a nap, de már marakodtok? – jelent meg Kol az ajtóban.

-                     Jó reggelt, Kol! – köszönt meglepődve Elijah - Azt hittem már vissza is utaztál a birtokodra.

-                     Oh, csak nem zavarok?! – kérdezte ironikusan Kol

-                     Ami azt illeti, Kol, most éppen zavarsz – közölte Klaus hidegen.

-                     Csak nem amiatt a barna kiscicus miatt, aki annyira hasonlít Tatiára? – tért a lényegre Kol.

-                     Remélem most nem fogtok újra marakodni mit Tatianál. – lépett be Rebeka rezignáltan sóhajtva.

-                     Jó reggelt neked is, Lady Rebekah! Örülök, hogy mindenki jelen van! Megkérlek benneteket, hogy ha lehet, ne csináljatok botrányt és viselkedjetek emberi módon! – mondta Elijah nyomatékosítva két legfiatalabb testvérének, hogy nem akar semmi botrányt. Rebekah csak elfintorodott, de Kol gúnyolódva felelt kettejük helyett is:

-                     Értettük, bátyám!

Ekkor Katerina lépett be a terembe. A férfiak felálltak a helyeikről, hogy megfelelő tiszteletet tanúsítsanak hölgyvendégük iránt.

-                     Jó reggelt kisasszony! – csókolt kezet neki Elijah, majd a legidősebb jogán bemutatta a család többi tagját. – Katerina, engedje meg, hogy bemutassam önnek Lord Kolt és Lady Rebekah-t.

-                     Örömömre szolgál, hogy megismerhetem, Katerina – szólalt meg Kol nyájas hangon. – Ön nagyon elbűvölő teremtés! Rémlik, mintha már találkoztunk volna, vagy csak emlékeztet valakire?... Várjunk csak…

Elijah szúrós tekintetével próbálta öccsét rendreutasítani.

-                     Nekem a megtisztelés Lord Kol! – mondta Katerina miközben a fiatalúr kezet csókolt neki, majd odalépett Rebekah-hoz, hogy őt is köszöntse.

-                     Jó reggelt, Milady! – a két hölgy udvariasan pukedlizett egymásnak. 

-                     Én is jó reggelt kívánok, Katerina – mondta Rebekah.

Elijah végül a helyére kísérte a lányt és udvariasan kihúzta neki a széket, majd mindenki helyet foglalt és folytatták a reggelit.

-                     Katerina, honnan is érkezett hozzánk? – kérdezte Kol.

-                     Bulgáriából érkeztem Lord. – felelte kissé szégyenlősen a lány.

-                     Volna kedve megismerni új hazáját? Fivérem, Lord Elijah bizonyára szívesen lenne a segítségére – mondta Klaus, majd egy gúnyos mosolyt küldött testvére felé.

-                     Ezer örömmel, kisasszony – mosolygott Elijah biztatóan.

-                     Nagyon örülnék, uraim, egyelőre igazán elveszettnek érzem itt magam – válaszolta Katerina kissé szégyenlősen.

-                     Ha gondolja, Lady Rebekah-val a nap folyamán kiválaszthatnak néhány szép kelmét, amiből ruhát varrathatnak. – Elijah a húgára nézett. – Ugye, nem bánnád, húgom?

-                     Ugyan, miért is bánnám, drága bátyám? – felelt kissé gúnyosan Rebekah.

-                     Vigyázz, bátyánk, még a végén a kishúgunk elkölti a hozományát is – kacsintott Kol Elijahra.

-                     Nicsak, a mi Lord Kolunk ma is milyen szellemes, nemde, Elijah? – szólalt meg Klaus. – Mondd, mikor is térsz vissza a birtokodra, öcsém? Lady Marguerite már biztos vár.

Kol egy apró fintorral felelt. Nem nagyon szerette Mary óta, ha Klaus a nő ügyeibe avatkozik és főleg nem akkor, ha ennek hangot is ad mások előtt.

-                      Elnézést kérek a két öcsém viselkedéséért – Elijah baljósan fürkészve öccseit. – Tudja, Katerina, ez a gyermeki rivalizálás, régi tréfa kettejük között.

A lány bájosan elmosolyodott, és látszott, nem tűnt fel neki a fivérek viselkedése mélyén rejlő valódi ok. Kol mindig is szerette, ha testvéreinek fejtörést okozhat. Ezért minden adandó alkalmat megragadott arra, hogy keresztbe húzza Klaus számításait. Mary miatt meg már nagyon régóta szeretett volna visszavágni neki. Túlságosan azonban nem akart szembeszállni Nikkel, mert akkor valószínű ő is szundi klubtag lenne, mint Finn.

A reggeli után Kol elindult a birtokára, Rebekah pedig csöppet sem jókedvűen elindult Katerinával az oldalán anyagokat nézegetni. Elijah és Nik pedig elkezdték megszervezni a szertartás…