Caroline Története

4. rész: Klaus egyre furcsább

Részlet Niklaus Naplójából.

2001.11.16 (Szerda, Kora hajnal)

Mint mindig ma is itt ülök Caroline ablaka előtt. Ő egy olyan lány, aki nem tudhatja meg, hogy mi vagyok és, hogy miért vagyok én most itt. Egy szörnyeteg, vámpír. A lány a kiválasztott, ha az ő vérével összekeverem a gyógyírt, és utána megiszom, akkor örökre ember lehetek. Ha Caroline vámpírrá változik, vagy meghal, soha többé nem lehetek ember. Sajnos engem semmi sem tud megölni. A testvéreim közül én találtam meg a kiválasztottat. Nekem van esélyem egy boldog, emberi életre.

Nik hazament, amikor a lány felébredt. Felvett egy másik ruhát, megírta a leckét és elindult gyalog az iskolába.

Caroline felkelt. Lezuhanyozott, fogat mosott, felöltözött és reggelizett. Felkapta a piros színű táskáját, amiben az iskolai cuccai vannak. Elköszönt a szüleitől, kiment az ajtón, beült a kocsijába, beindította és kihajtott a garázsból, majd egyenesen az iskola felé vette az irányt. Mikor odaért megpillantotta a régi két jó barátját. Elenát és Bonniet. Lelkiismeret furdalása volt, hogy tegnap nem ment el a partyra. A másik pillanatban már ott álltak a lány mellett.

• Szia – mondták kórusban.
• Sziasztok – válaszolta Caroline.
• Megkérdezhetem, hogy hol voltál tegnap? – kérdezte Elena.
• Ne mondjátok el senkinek, de Klaussal voltam a Grillben. Ugye nem haragszotok meg érte? 
• Nem. De majd mesélj el mindent. – kérte meg Bonnie a lányt.
• Rendben lányok mindent elmesélek. - ahogy kimondta odalépett hozzájuk Niklaus.
• Sziasztok, lányok. Szia Caroline
• Szia, Klaus – köszöntek mind a hárman.

Majd becsengettek. Bementek az osztályba. Első órájuk Tanner tanár úrral volt. Történelem, a lány nem nagyon rajongott, ezért az óráért, nem nagyon szerette. Nem is figyelt oda, egésznap azon gondolkozott, hogy mit érezhet Klaus. Második óra matematika volt. Ott már rá is szóltak, hogy figyeljen oda. Teltek a percek és az órák. Éppen az utolsó órájuk volt, ami nem más volt, mint testnevelés.

• Ma nincs valami jó napom. – mondja a lány, futás közbe Elenának.
• Hát, Caroline nekem sincs ma olyan jó napom, de sajnos még csak a hét közepén járunk. – felelte Elena. Majd egyszer csak Klaus lépett oda hozzájuk.
• Sziasztok, újra. – mondta a fiú és megelőzte őket.
• Ilyen gyorsan, hogy futhat? Már biztos lefutott hat vagy hét kört és mi még csak a negyediknél járunk. –suttogta Car, hogy Klaus meg ne halja.
• Nem tudom, de jobb, ha nem beszélünk, mert ha a tanár észreveszi, akkor hét kör helyett tízet kell futnunk.

Abba is hagyták a beszélgetést Elena javaslatára. Sikeresen végig futották a hét kört. Utána nyújtás következett, majd 50 felülés, 50 homorítás és 25 fekvőtámasz a lányoknak, a fiúknak a kétszerese. Hamarosan véget is ért az óra. Nagyon kifáradtak, mint mindig, de most Caroline sokkal gyengébbnek érezte magát. Amint átöltőzött azonnal a kocsija felé vette az irányt. Beszállt, majd elindult, mert nagyon fáradt volt. Hazafelé megint meglátta a fiút. Leparkolt a fiú mellett és utána követően letekerte az üveget.

• Te most követsz? – kérdezte Car, viccből.
• Hát, ami azt illeti, tényleg követlek. – felelte Nik.
• Mi? Ez most komoly? – csodálkozott a lány.
• Igen nagyon is komoly.
• De miért is?
• Azt nem így kocsin keresztül kellene megbeszélnünk.
• Ugye most nem ugratsz?
• Nem. – válaszolta igen is komolyan a vámpír fiú.
• Ma este nálunk öt órakor? – kérdezte Caroline.
• Tökéletes.

Majd a lány nagy sebességgel elhajtott mellette. Nem értette ezt az egészet.

- Minden olyan jó volt. A kezdetek, na meg a beszélgetések, a Grill és még a csók… Talán szakítani akar velem. Ne! Csak azt ne Klaus! – motyogta magában vezetés közben.