Caroline Története

5. rész: A titokra fény kerül…

Caroline csendesen, idegesen és izgatottan hazahajtott. Kevesen múlt, hogy karambolozzon a nagy igyekezetében, majdnem neki hajtott egy jókora fának. Mikor hazaért, kinyitotta az ajtót és ledobta a cuccait. Édesanyja ma nem jön haza ezt és az apja sem volt mára várható. Persze ha az óra üti az öt órát már Klaus is csatlakozik hozzá. Miközben ezeken gondolkozott megette az ebédjét egy kis rántottát sütött gondolataiba mélyedve sütötte meg a rántottáját, amit később el is fogyasztott. Miután végzett felment, a leggyorsabban megírta a leckét és már utána 5 másodpercenként nézett az órájára. Bekapcsolta a számítógépjét, megnézte az e-mail-jeit, majd tévét nézett, de igazán nem kötötte le semmi és más unaloműzőkkel ütötte el az időjét. Már régóta nem nézte meg az óráját így vetett egy újabb pillantást rá és látta, hogy már fél 5 van. Care elkezdett készülődni, hiszen lassan Klaus is megérkezik. Feltett egy szolid sminket és felvette a már előkészített zöld szoknyáját. Csodálatosan nézett ki. Még egy utolsó pillantás vetett magára, amikor megszólalt a csengő. Mire teljesen befejezte az elkészülődést csengettnek.

-         Csak Klaus lehet. Csak ő lehet. – motyogja a lány, és kinyitotta az ajtót.

-         Szia. –felelte Niklaus.

-         Hello Nik. Gyere, beljebb csak kettesben vagyunk, a szüleim távol vannak, és csak holnap érkeznek meg.

-         Rendben, hogy vagy? Remélem nem bántottalak meg, de valami nagyon komolyról szeretnék veled beszélni.

-         Háth, igazán jól vagyok azok után, amiket mondtál. Nem, nem bántottál meg, csak egy kicsit furcsálltam, amit mondtál.

-         Gyere be. Menj csak a nappaliba és foglalj helyet.

A lánynak a szülei elég gazdagok voltak, a házuk kétemeletes. A felső szinten volt Caroline lakrésze fürdőszobával és egy óriási gardróbbal. Az alsó szinten pedig a szüleinek volt a hálószobája szintén fürdőszobával és gardróbbal valamit a konyha, ebédlő és a nappali is itt helyezkedett el. Klaus helyet foglalt a kanapén Caroline pedig mellé ült és a fiú belekezdett a mondókájába.

Nézd Caroline, én, szeretlek teljes szívemből, de a családom nem nézi jó szemmel a kapcsolatunkat… A családomnak van egy titka, amiről nem igazán szeretek beszélni, de neked elmondom). Ez nem engedi, meg, hogy mi ketten együtt legyünk. Erről a dologról utálok beszélni, de mivel nem akarok hazudni neked és tiszta szívemből szeretlek, ezért el kell mondanom. – tartott egy kis szünetet a fiú, majd folytatta – Az egész 10. századba kezdődött. – Caroline szája is tátva maradt az évszám hallatán –Mikor megszülettünk, egy viking családba. Elijah, Finn, én, Kol, Rebekah és Henrik. Henrik még akkor meghalt, mert egy vérfarkas megharapta. Igazából én egy … - Klaus nem tudta kimondani. – Vámpír! – Caroline elájult a fotelbe. Egy fél óra múlva kelt fel. -  Ugye, ugye csak viccelsz? De ehhez mi közöm van? – kérdezősködött a lány.

-         Nem Care, nem viccelek, neked az a feladatott, vagyis a részed ebbe a történetbe, hogy emberré változtass.

-         Csak emiatt voltam jó neked? Csak az kellett, hogy emberré változz és utána elmenj innen? Nem ebbe nem egyezek bele! – kiabált a lány.

-         Befejezhetném? Kell egy gyógyír, ami a legidősebb testvéremnél van, Elijah-nál. A gyógyír és a te véred emberré változtat. A gyógyírból több darab is létezik az egész világon, de a legközelebb és a legkönnyebben megszerezhető ott van a bátyámnál. Csak 25 pár csepp vér kell a véredből. – magyarázta el Caroline-nak.

-         De én mi vagyok? És te miért nem bántasz, ha vámpír vagy?

-         Care, te vagy a kiválasztott 1000 évenként születik olyan, mint te és azért nem bántok senkit, mert több mint 1000 év alatt megtanultam, hogy uralkodjak magamon. Kevesebb, mint 1000 éve ismertem egy boszorkányt, aki apámat emberré tudta volna változtatni. Teljesen máshogy nézett ki, mint te.

-         Értem. De ti hogyan lettetek vámpírok?

-         Miután meghalt Henrik édesanyám fel akarta támasztani. Fel is támasztotta 1 évre. Édesanyám boszorkány volt. Miután letelt az egy év a szellemek ellátogattak hozzánk és elátkoztak minket, az öcsémet, meg elvették, mert édesanyám nem tudta, de kinyitotta a, kaput amelyen a halottak ki-be járkálhatnak. És vámpírok lettünk.

-         Több vámpír is él a világon? – kérdezte a lány.

-         Persze, persze. Vagy mi változtattuk át őket, vagy más. Esetleg ők is el lettek átkozva, de még az is lehetséges, hogy választhattak, vagy meghalnak, vagy vámpírok lesznek.

-         Jesszusom. Ez elég furcsa, hát ez elég sokkoló történet és mára azt hiszem ennyi elég is lesz nekem.

-         Rendben. Én is megyek haza. Holnap jön a testvérem a gyógyírral. Jó éjt!

-         Ezek után nem a legjobb lesz! Jó éjszakát!     

Caroline kikísérte a fiút. Majd Klaus megcsókolta a lányt és egy csókot nyomott a fejére. Caroline bement és elkezdte írni a piros borítójú kicsi naplóját.

  2001.11.16 (Szerda, Kora Éjszaka)

Nem hiszem el. Komolyan mondom, megbolondulok. Klaus és én? Akkor most szeret vagy sem? Mi történt vele? Mi fog történni vele? A szerelmünkkel? A csókokkal? 1000 kérdésem van, de egyre sem tudom a választ. Ez így nem lesz jó. Én egy kiválasztott vagyok. Ő meg egy vámpír, aki ember akar lenni. De miért akar ember lenni? A testvérei, mit szólnak hozzá? Meghalok a kérdésektől. Csak nekem lehet ilyen furcsa életem. Pont én lettem a kiválasztott. Annyira "örülök”, hogy én vagyok a kiválasztott. Ez is csak velem történhetett meg egy olyan balszerencsés lánnyal, mint én. Most éjjel biztos nem alszok egy kukkot sem. Bekapcsolom a tévét, vagy felhívom Klaus, hogy rémálmaim vannak, segítsen. Pénteken meg bál lesz. Remélem, Klaus elhív. Bekapcsolom a tévét és túlélem az éjszakát.