Szokáshoz híven töltött magának egy pohár whisky-t és megállt a kandalló előtt gondolataiba mélyedni. Pár órával ezelőtt még ezen a helyen csókolta meg Elenát és boldogabb volt, mint valaha, mostanra pedig Bonnie halála mindent megváltoztatott. Bár sokszor veszekedtek a boszival, de valahogy mégis ebben a pillanatban szörnyen hiányzott a férfinak. Kicsit haragudott magára azért, hogy nem figyelt eléggé a lányra. Talán ha nem Elena megszerzésére koncentrál, akkor Bonnie még ma is élne. Valamint külön hálát adott a sorosnak, hogy Jeremy most alszik, mert a dühét biztos most rajta vezetné le. Miatta kell most a boszinak a túlvilágon sínylődnie… És mégis, hogyan gondolta ez a lány, hogy feláldozza magát a kicsi Gilbert miatt?!

-                     A fenébe is Bonnie Bennett!- mondta magában Damon. – Miért nem voltál óvatosabb!

Ekkor lépett be a házba Stefan egy nem várt és a házban nem kívánt vendéggel. Damon meg tudta volna fojtani mind a kettőt egy kanál vízben. - Mégis, hogy képzelni az öccse, hogy idehozza ezt a nőt?!- ráadásul pont, most amikor ilyen rossz dolgok történetek velük. Különben is Stefan azt mondta itt hagyja a várost, hogy ő és Elena végre boldogok lehessenek együtt. Na de mindegy… Most se ereje és se energiája nem volt ahhoz, hogy az öccsével veszekedjen és Katherine-t sem méltatta ma még annyira sem, hogy szóba álljon vele. Így megengedte neki, hogy ma elaludjon valamelyik vendégszobában, de reggel mire Elena haza ér el kell tűnnie. Azzal faképnél hagyta öccsét és a lányt. De hirtelen Kat a gyorsan az osonni készülő vámpírhoz szólt. Hiába lett újra ember. A flegmaságát és a rideg szóváltásait, amit minden férfi szeretett benne nem veszítette el.

-                     Mi van veled Damon eléggé savanyú képet vágsz. Talán valami baj van?- kérdezte Katherine.

-                     Még ha bajom is lenne, nem a pokol királynőjével beszélném meg - bökött vissza Damon.

-                     Ó ez kedves. – mondta a lány tőle megszokott hangnemben.

Damon felment a szobájába lezuhanyozott és lassan ő is nyugovóra tért bár elég sokáig tartott mire elaludt, mert egyszerűen nem tudta még mindig elfogadni, hogy a kis boszi nincs többé.

Eközben a túlvilágon.

Bonnie éppen próbálta rendezni a gondolatait és sétálgatott Mystic Falls utcáin. Először az apját látogatta meg, aki éppen édesanyjával beszélgetett. Mindketten nagyon szomorúak volt és Abby magát hibáztatta mindenért ami Bonnie-val történt. Ha akkor nem hagyta volna ott őket, a lánya még talán ma is élne…- mondogatta folyton. Édesapja pedig azon morfondírozott, hogy talán jobban kellett volna figyelnie rá.

-                     Ez nem normális! – kelt ki magából hangosan a polgármester. - A gyereknek kell eltemetni a szüleit, és nem fordítva. Nem ezt a sorsot érdemelte!

-                     Remélem, nem bántják odaát. – zokogta Bonnie édesanyja.

-                     Ugyan Abby! Miért bántanák?

-                     Sok mindent tett és a kinyilvánítással sok haragost szerezhetett boszorkány körökben.

Bonnie nem is maradt tovább, mert a szíve szakadt meg, azért mert nem mondhatta el, hogy jól van, és nemsokára újra együtt lesznek.

Ezek után Bonnie benézett Caroline-hoz és ott találta Elenát is. A lányok már aludtak, de egy csomó zsebkendő hevert a földön. Bonnie-t szomorúság töltötte el, hogy mindenkinek ekkora fájdalmat okozott, de tudta, hogy hamarosan újra együtt lesznek és folytathatják a harcot Silas ellen.

Végül a Salvatore házban kötött ki. Jeremy-vel akart beszélni, hogy figyelmeztesse őket Silas miatt, akinek Stefan a hasonmása. De Jer, éppen aludt és nem akarta felébreszteni, mert nagyon hosszú lehetett ez a nap a fiú számára.

-          Majd máskor beszélünk – mondta lágy szerelmes hangon és megsimogatta az arcát... Bár tudta, hogy ezt a fiú úgysem érzi

Látta azt is, hogy Silas is ott van, de most nem jelentett ő sem veszélyt senki számára, hiszen őt is elnyomta az álom.

Az egyetlen ember, aki még ébren volt az nem volt más, mint Damon. Sokszor látta már a férfit sok helyzetben, de ma valahogy olyan más volt. Valami megmagyarázhatatlan szomorúság lengte körül őt és Bonnie legszívesebben megölelte volna, hogy megnyugtassa és megvigasztalja, de nem tudta és nem is tehette.

Talán az Isaiah által mondottak vagy az, hogy halott tette ezt vele, de most az egyszer vágyott Damon társaságára. Beszélni akart vele arról, hogyan mentsék meg Elenát és a többieket Silas-tól és hogy ne féljen, hamarosan visszajön és minden a régi lesz. Újra ugrathatják egymást és utálhatják is.

Bár most ahogy így nézte Damon semmi utálni való nem volt benne. Igaz sokat ártottak egymásnak és nem mindig értettek egyet és sokat bántották egymást, de végtére is mindig ott voltak a másiknak, ha kellettek.

Damon is lassan elszenderedett és Bonnie csak nézte őt… Valami olyat érzés kerítette hatalmába, ami eddig még soha miközben a férfit nézte, aki édesdeden aludt. Úgy nézett ki mit egy átlagos ártalmatlan ember és nem egy veszélyes vámpír, aki lobbanékony. Végre tisztelte az idősebb Salvatore testvért és megbocsájtotta neki minden gaztettét. Nem tudta Isaiah története vagy az, hogy Damon olyan sebezhetőnek tűnt, de annyi év után tisztelte és szeretettel gondolt rá.

Ekkor Damon valamit el kezdett motyogni álmában és Bonnie közelebb merészkedett, hogy jobban halja. De amit ekkor hallott azt soha életében nem gondolta volna, hogy hallja Damon Salvatore szájából.

-                Hiányzol én kis boszim…!